Nem kell más, csak szerelem #papinapló 73.

Előrebocsátom, hogy emiatt a bejegyzés miatt lesznek, akik soha többet nem néznek rá a Papinaplóra. Messzire elkerülik majd. Nagyon helyesen.

A hétvégén tartották a Budapest Pride-ot, ami a családomnak és sok barátunknak az év egyik legfontosabb eseménye. Már a tizenötödik szivárványos felvonulás volt, amire elmentem. És a harmadik a feleségemmel, a fiammal pedig az első. Kevés szabadabb összejövetel van, annak ellenére, hogy egy ideje már ketrecbe zárják. Annak, aki nem volt még soha, csak azt hallotta, hogy perverz emberek nyilvános orgiát rendeznek, azt kell mondanom: ez ostoba és gonosz hazugság, át lett verve. Ilyenkor sok ezer boldog ember vidáman és büszkén nyilvánítja ki ugyanazt, amitől John Lennon szerintem nagy lett: „nem kell más, csak szerelem”. 

Sokak szerint, ez az egész maga a fertő, és nem értik, hogy mit keresünk ott, főleg gyerekkel. Pedig a lényeg végtelenül egyszerű: félelemmentes, megvetés nélküli életet szeretnénk mindenkinek. Azt, hogy azoknak, akik nem nő-férfi pár, ne kelljen rettegve körültekinteniük, ha megfogják egymás kezét az utcán. Vagy kilátástalannak elkönyvelni, hogy hiába együtt élik le az életüket szerelemben, ez a törvény szerint csak korlátozott jogokat jelent, a család szó szigorú kerülésével. Persze, ez ennél jóval bonyolultabb, sokat és nyíltan kell róla beszélni. Aki pedig azzal vagdalkozik, hogy „nincs heterófelvonulás se, akkor minek ez az egész”, az a válasz: éppen az a vágyott cél, hogy eljussunk arra a szintre, amikor már nincs szükség a lelki jogokért harcolni.

Szerintem az igazi szellemi dögkút, ha egyesek másokat az alapján bélyegeznek meg vagy néznek le, sőt aláznak meg, mert úgy szeretik egymást, ahogy ők boldogok. Megjegyzem, ha a résztvevők között akad olyan, aki láthatóan bután bánt civil (tehát nem magából kikelt ellentüntető) kívülállókat, arra is rettentően haragszom. A békesség alapja, hogy senki nem bántja a másikat, nem kukorékol bele a magánéletébe.

Annak, aki sose járt még olyan közösségben, ahol az emberek mások, tőle és egymástól is különböznek, hovatovább szándékosan elkerüli azokat, persze nem is lehet tapasztalata. Ők azok, akik egyfajta hallomáson alapuló, abszurd erkölcsi minimumot határoznak meg, és ami azon kívül esik, az gyalázatos. Pedig csak látni kellene, hogyan lehet szeretve élni. És küzdeni mindig ezért a legalapvetőbb emberi jogért. Biztos, hogy nagyon sok lelki, azzal pedig rengeteg társadalmi gond megoldódna, ha nem félnének az emberek szeretni.

Az évek során sokszor akadt olyan ismerős körülöttem, aki megkért, hadd jöhessen velem, mert kíváncsi erre a miliőre, de fél vagy viszolyog egyedül kimenni. Igazából arra kértek, hogy vigyázzak rájuk, mert olyan mackófazon vagyok, aki megvédi őket. Nem meglepő módon, mindig nagyon felszabadultan mentek haza, és akik korábban harsányan fröcsögtek, azokat többet nem hallottam buzizni.

Nagyon szerencsém van, mert valahogy a legtöbb esetben sikerült úgy alakítanom a barátságaimat, hogy bár a legközelebbi pajtijaim homlokegyenest másképpen gondolkodnak a közéleti kérdésekről, mégis fontos nekik, hogy ott legyek, és elmondjam, mit gondolok. Egyfajta balansz voltam mindig, akivel lehet hosszasan vitatkozni a bármiről, úgy, hogy  közben fontosak vagyunk egymásnak. Kis túlzással, nem a véleményem miatt vannak mellettem, hanem  annak ellenére. Pár hónapja, egy neves, konzervatív család tagjaként az egyik barátom azzal viccelődött: „a családcentrikusságoddal te vagy a legjobboldalibb haverom”. Erre azt válaszoltam, hogy „talán pont azért vagyok ilyen, mert nem jobbosként élem meg a családom, hanem humanistaként”.

Fantasztikus, hogy Virág is úgy látja ezt a témát, mint én. Amikor éppen két éve, pont a Pride reggelén kiderült, hogy gyerekünk lesz, az volt az első, hogy megbeszéltük: tökmindegy, hogy lány lesz-e vagy fiú, és az is, hogy kiket hogyan szeret majd. Boldog legyen, csak az számít. Azt majd ő kitalálja, hogyan csinálja. Mi csak megmutatjuk neki, hogy a párbeszéd a lényeg, ahogy Lao-ce is gondolta: „a jó szavak nyomán bizalom születik; a jó gondolatok nyomán mélyebb ismeret születik; a jó tettek nyomán szeretet születik”.