Már régóta mondják sokan, hogy a gyerek mindent ért ám, csak még nem tud beszélni. Ezt lehet kötelező cuki okoskodásnak nevezni, attól még igaz. Mimó például mostanában majdnem mindent megcsinál, amit kérünk tőle: hozd ide ezt; tedd oda azt; ne csapkodd Pizsit, hanem simogasd; adj egy pacsit; meg ilyenek. Lehet azt gondolni, hogy nem nagy dolgokról van szó, de mi a nagy dolog? Vélhetően ez egy igazi korszakhatár, hiszen így már igazán aktívan jelen van a családban. Nem csak a baba, akit gyömöszkélünk egész nap, hanem egyre inkább partner a mindennapos dolgokban, és egyre érthetőbben ki tudja fejezni a véleményét. Például Virág mesélte, hogy bedobta a szennyesbe a ruháit, amikor azt kérte tőle. Aztán egyszer csak majd beviszi az anyjának a reggeli kávét, mint én régen az enyémnek. Éljen az instant kávé.
Abból is látszik, hogy rohamosan okosodik a kisfiam, hogy elkezdte majdnem rendeltetésszerűen használni a tabletet. Van otthon egy, de igazából soha nem vettük semmi hasznát. Van majdnem akkora, de sokkal okosabb telefonunk mindkettőnknek. Mimmer viszont megtalálta, és elkezdte nyomkodni. Az elején még csak össze-vissza, de idővel láthatóan célirányosan a rajzolós, meg a lufis program miatt. Ráadásul már töltőre is fel akarja dugni, ha lemerül, mert rájött az összefüggésre.
A korszakhatár egy számunkra kevésbé kellemes módon is jól megmutatkozik. A korábbi majdnem egyszerű altatás most már kicsit sem megy olyan könnyen. Ahogy napról napra okosodik Mimm, úgy érdekli egyre több dolog. Vagy inkább minden. Vagyis a helyes: minden is. Láthatóan nagyon nem akar aludni, mert a világ tele van érdekes élménylehetőséggel, kár elpocsékolni alvással az időt. Például már unja az altatóhatású csimpolyazenét, amit eddig nagyon szeretett. Pedig az elmúlt hónapokban már kezdtem megszokni Marley bácsit. Klipek is kellenek, mert nézni akarja őket. Virág nevében nem akarok nyilatkozni, de nekem néha frankón kifoncsordik az agyam azoktól a magas hangon éneklő pasiktól, akiket a kisfiam szeret hallgatni. Brrr. De van remény: Mozartot is felkértük az altatáshoz, és lekopogom, elég jól működik.
Megkapta élete első gumicsizmáját Baba úr, ami vitathatatlanul fontos lépés egy férfi életében. Rögtön másnap nyoma is veszett az egyiknek. Kizárásos alapon kiderült, hogy csak Mimó pakolhatta el valahova, és persze a mamája sehol sem találta. Erre mondta neki, hogy mutassa meg, hol van. És megmutatta. Ezzel le is nyűgözött minket. Még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy eztán mindent eldugdos majd. Az pedig kicsit sem érdekli, hogy otthon nincs sár. Bármikor fölveszi a csimmócskát, mert szereti. Ez kicsit olyan, mint amikor kaptam egy új görkorit, és este abban aludtam az ágyamban. Mert csak.
Azért, hogy Virág kicsit kikapcsolódhasson, a hétvégén elment moziba. Addig a kisfiammal egy gigászi lufiparty után, ketten elindultunk játszóterezni. Mivel semmi árnyék nem volt azon a téren, ahova eredetileg mentünk, elkezdtünk keresni egy árnyékosabbat. Útközben találkoztunk barátainkkal, így végül fagyizás után megszálltuk a gyerekekkel a mi kis Dunánk partját. Utána pedig a sógoromékkal, sőt még egy olyan volt kolléganőmmel is találkoztunk, akivel már nagyon régen nem láttuk egymást. Pedig az egyik kedvenc munkatársam volt. Azt tudtam, hogy a közelben lakik, de azt nem, hogy a szomszéd utcában. Nagyon jó érzés amúgy lépten-nyomon pajtikba botlani, mert végre kezdem úgy érezni évek után, hogy szuburbániában is kezd kialakulni az ismeretségi kör. Úgy, mint régen a belvárosban.
Abból is látszik, hogy rohamosan okosodik a kisfiam, hogy elkezdte majdnem rendeltetésszerűen használni a tabletet. Van otthon egy, de igazából soha nem vettük semmi hasznát. Van majdnem akkora, de sokkal okosabb telefonunk mindkettőnknek. Mimmer viszont megtalálta, és elkezdte nyomkodni. Az elején még csak össze-vissza, de idővel láthatóan célirányosan a rajzolós, meg a lufis program miatt. Ráadásul már töltőre is fel akarja dugni, ha lemerül, mert rájött az összefüggésre.
A korszakhatár egy számunkra kevésbé kellemes módon is jól megmutatkozik. A korábbi majdnem egyszerű altatás most már kicsit sem megy olyan könnyen. Ahogy napról napra okosodik Mimm, úgy érdekli egyre több dolog. Vagy inkább minden. Vagyis a helyes: minden is. Láthatóan nagyon nem akar aludni, mert a világ tele van érdekes élménylehetőséggel, kár elpocsékolni alvással az időt. Például már unja az altatóhatású csimpolyazenét, amit eddig nagyon szeretett. Pedig az elmúlt hónapokban már kezdtem megszokni Marley bácsit. Klipek is kellenek, mert nézni akarja őket. Virág nevében nem akarok nyilatkozni, de nekem néha frankón kifoncsordik az agyam azoktól a magas hangon éneklő pasiktól, akiket a kisfiam szeret hallgatni. Brrr. De van remény: Mozartot is felkértük az altatáshoz, és lekopogom, elég jól működik.
Megkapta élete első gumicsizmáját Baba úr, ami vitathatatlanul fontos lépés egy férfi életében. Rögtön másnap nyoma is veszett az egyiknek. Kizárásos alapon kiderült, hogy csak Mimó pakolhatta el valahova, és persze a mamája sehol sem találta. Erre mondta neki, hogy mutassa meg, hol van. És megmutatta. Ezzel le is nyűgözött minket. Még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy eztán mindent eldugdos majd. Az pedig kicsit sem érdekli, hogy otthon nincs sár. Bármikor fölveszi a csimmócskát, mert szereti. Ez kicsit olyan, mint amikor kaptam egy új görkorit, és este abban aludtam az ágyamban. Mert csak.
Azért, hogy Virág kicsit kikapcsolódhasson, a hétvégén elment moziba. Addig a kisfiammal egy gigászi lufiparty után, ketten elindultunk játszóterezni. Mivel semmi árnyék nem volt azon a téren, ahova eredetileg mentünk, elkezdtünk keresni egy árnyékosabbat. Útközben találkoztunk barátainkkal, így végül fagyizás után megszálltuk a gyerekekkel a mi kis Dunánk partját. Utána pedig a sógoromékkal, sőt még egy olyan volt kolléganőmmel is találkoztunk, akivel már nagyon régen nem láttuk egymást. Pedig az egyik kedvenc munkatársam volt. Azt tudtam, hogy a közelben lakik, de azt nem, hogy a szomszéd utcában. Nagyon jó érzés amúgy lépten-nyomon pajtikba botlani, mert végre kezdem úgy érezni évek után, hogy szuburbániában is kezd kialakulni az ismeretségi kör. Úgy, mint régen a belvárosban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése