Tényleg csak pár
lépésre vagyunk attól, hogy beszélgessünk Mimóval. Már nem csak ő érti, amit
mondunk neki, hanem egészen érthető, ha mond valamit. Például a mama és a papapa mellett, hogy hoppá (minden, ami csúszdázás vagy bármi leejtése), isz (ivás), alma (minden gyümölcs vagy
buláta), vauvau (kutya vagy néni), hinta (hinta), brübrübrü (szopi)
és dudu (a tablet a minyonos hangok miatt).
Persze ez még kevés, de egyelőre ezek az igazán fontosak a mindennapjaiban.
És szerintünk
többször mondta azt is, hogy repülő.
Ezt akkor használjuk, amikor azt játsszuk, hogy nekimászásból rám ugrik az
ágyon, én meg félredobom a párnakupacra. Ez a szó amúgy két okból is tök jó,
hogy az elsők között került elő. Egyrészt azért, mert a raccsolás miatt nem
lehettem óvóbácsi. Állítólag hibásan tanulnának meg tőlem beszélni a gyerekek.
Hát, a saját fiam mégis egész jól mondta többször a repülőt.
Másrészt a családban
több híres pilóta is van. A kolozsvári nagyapám egy időben a világ legfiatalabb
utasszállító pilótája volt: 1936-ban, 18 évesen a Bukarest-Párizs járatot
repülte. Erről még egy oklevél is van. Később a Magyar Repülő Szövetség
ügyvezető elnöke volt. A nagybátyám pedig a Malév főpilótája volt. Ő
felvételiztette, képezte és vizsgáztatta a pilótákat, az augusztus 20-ákon
pedig többször ő vezette a maléves Boeinget a Duna fölött, ami évekig a napközbeni
repülőnap egyik főattrakciója volt. Abban meg reménykedem, hogy az unokaöcsém
is egyszer leteszi a pilótavizsgát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése