Lassan már csak tolja a babaverdát #papinapló 79.

Megvan az első játszótérszleng, amit másoktól tanult el Mimó. Ha valamit nagyon szeretne, akkor harsányan kiabálja, hogy „ANYA! ANYA! ANYA!” Ez azért biztosan nem tőlünk ered, mert mi nem használjuk soha ezt a szót. Virág az Mama vagy Mamaci, de tutira nem Anya. Nem igazán örülök ennek, mert nem véletlenül használunk más szavakat. Én sem szeretnék simán Apa lenni. Papi vagy Papa, esetleg kedves édesapám (ezt tényleg vicces lenne megtanítani neki).

Van még egy új szövege Mimzinek, ami szintén nem tőlünk származik, bár ebben benne vagyunk nyakig. Vannak ugye a Minyonok, amire egy teljes globális iparág épül. Az animációs filmeken és a mindenféle játékokon kívül a digitális tér is tele van velük. És minyonkodva dumcsikálnak, ami a normál emberi beszédnek egy vicces halandzsaváltozata. A kisfiam pedig simán leutánozza. Mivel nyilván ez a világ gyereknépességének nagy részére igaz, úgy hiszem, nagy eséllyel egy idő után ez lehet az a nemzetközi nyelv, amivel a Föld emberei kommunikálnak egymással. Ideje megtanulnunk nekünk is.

A hét nagy újdonsága a strand volt, ahova Mimmúr az anyukájával és a nagymamájával ment. Én azért nem voltam ott, mert egy ügyetlen botlás miatt igencsak megütöttem a bordáim, na meg az állam, amin emiatt van egy jókora seb. Azt nem akartam a közösségi lébe mártani. A lányok elmondása szerint Mimm nagyon élvezte a vizet, kicsit sem félt tőle. Ellentétben néhány nála idősebbel, akik mélán álltak a parton. Úgy fest, beérett a babaúszás.

És végre eljutottunk a Szob-Nagybörzsöny erdei kisvasút Márianosztrán túli szakaszaira is. Eddig többször próbálkoztunk továbbmenni, de sohasem fértünk föl. Most is volt ott egy felvidéki nyugdíjas csoport, de már rutinosan beelőztük őket. Az élménynek csak az egyik fele volt csodálatos, mert elképesztően szép útvonalon haladnak a vonatok. Ipari szerelem ez, na. És éppen a többesszámban van a rossz, hiszen hiába hirdetik mindenhol úgy, hogy „Szob-Nagybörzsöny vasútvonal”, valójában ez egy kétátszállásos kanosszajárás, a leggusztustalanabb hármas díjszabással. Egyszer kell fizetni Szob és Márianosztra, aztán Márianosztra és Nagyirtás, végül Nagyirtás és Nagybörzsöny között. Ez alsó hangon hétezer forintnál is több egy szülőpárnak oda-vissza, amire ráadásul semmi nem figyelmeztet előre jól láthatóan. Szóval kisvasút nagy pénzzel.

Az első bolti parádé is megvolt. Az illatszerboltban a kisfiam elkezdte lepakolni a színes és illatos mindenfélét, aztán amikor ezt próbáltuk megakadályozni, eléggé kiakadt. Eszembe jutott az a kisfilm, amikor a gyerek a boltban minden leborogat hisztizve, a végén pedig kiderül, hogy egy kotonreklámról van szó.

Virágnak régóta mondom, hogy írjon Maminaplót, de nem szeretne. Alkalmanként viszont ír olyat a Facebookra, ami annyira kedves, hogy simán bemümükézik tőle a szemem. Most, hogy Mimmer stabilan, már inkább gyalog közlekedik, ugyanezt tette, ezért orvul közzéteszem vendégposztként. Íme:

Három éve világraszóló lánykérés, ma pedig az én kis gyönyörűségem gyalog jött hazafelé 30 percet egyhuzamban. Életében először gyalog szállt be a liftbe és jött be a bejárati ajtónkon. Mostanában elég sokat kínlódunk az altatással, pedig igazán mindent bevetünk. Ma viszont különlegesen sikerült összekapcsolódnunk. Végigmutogatta a képeskönyvét többször (éreztem, hogy tanulni akar) megnéztük minden állatka szemét a babakönyvben, és hosszasan telefonáltunk a banán rágókán a pesti Papónak (hihetetlen, ahogy lemásolta a mimikámat). A büdi lábakat pedig többször ellenőrizni kellett, szuper illatosak lettek a fürcsi után. Mostanában ennyi jut nekem: este másfél rész a sorozatomból és egy kis horgolás, most mégis azt kívántam, tartson tovább az esténk. Jövőre már ezt dobja majd föl az Orcajegyzék.