Ész és értelem, meg a lufik #papinapló 76.

Egyik hétről a másikra simán megtanul Mimó korábban elképzelhetetlen dolgokat. Jó, oké, amióta megszületett ezt csinálja, de mostanában mintha SPM-fokozatba kapcsolt volna. Pár hete még azon örömködtünk, hogy kapaszkodás nélkül mászkál a lakásban. Aztán azon, hogy a játszótéren a homokozó és a csúszda között egyedül totyog. Most meg azon kaptam magam, hogy jött velem szembe az utcán, amikor hazafelé tartottam a munkából. Persze tisztes távolból ott volt mögötte Virág és Nagyanyó. De akkor is. Ráadásul az elmúlt napokban megtanult célirányosan szaglászni. Például útközben a virágokat és a bokrokat. Emiatt a sétálás kicsit lassabb, de sokkal cukibb lett.

A szagolgatás mellett, most, hogy már tudja a turpisságot, mindenfélét szeret fújdogálni. Fürdésnél mindig nagy hab van a kádban, egy ideje azon tanítgatom a fújás rejtelmeire. Mostanra kisebb pamacsokat már el tud helyezni légáramlattal a kád különböző pontjain.

Úgy alakult, hogy maradt egy zsák lufim, aminek Mimm nagyon örül. Ha egyet kidurrant, egyből fújhatom neki a következőt.  Egyáltalán nem ijed meg a durranástól, sőt, már felmerült bennem, hogy direkt pukkantgat. Végtelenül aranyos, ahogy a hirtelen, nagy zajjal eltűnő lufit keresi, és nem érti a varázslatot. Annyira élvezi, ahogy nő a gumibuborék, hogy már magának is fújna, ha bírna. Egyelőre a már kész lufikon gyakorol.

Úgy érzem, hamarosan bukfencezni is fog. Ennek csalhatatlan jelei vannak: egyre többször kapjuk azon, hogy a lábait és a karjait kifeszítve lenyomja a fejét. Mint ahogy azt a klasszikus bukfenc-kezdőállásban kell. Már csak rá kell jönnie, hogyan tudja magát ellökni az átforduláshoz, és meg is vagyunk.