2016. július 18., hétfő

Az eszkimópuszi #papinapló 75.

Virág az egyik nap bemümükézett szemmel mesélte, hogy Mimó a babamamatornán odaült egy szomorú kislány mellé, finoman megsimogatta a fejét, és odanyomta a homlokát az övéhez. De úgy, hogy összeérjenek az orraik. Tulajdonképpen adott egy eszkimópuszit, hogy megvigasztalja. Ezt az orrdolgot születése óta tanítom neki. Amikor a szülőszobában a kezembe adták, először maszkban voltam, így ez logikus volt. Aztán, amikor mondták, hogy nyugodtan vegyem le, nem mertem igazi puszit adni neki, nehogy megszúrja a borostám, ezért így örültem neki. Azóta egyre többször csinálja, de csak nekünk. Eddig. A mostaniból jól látszik, hogy éles helyzetben is igen jól alkalmazza a technikát. Minden apa másképpen éli meg a fiával a kapcsolatot, emiatt mindenki más miatt büszke a gyerekére. Most nagyon az vagyok. Felvillant bennem, ahogy nagyfiúként ezzel is hódít majd, és előre sajnálom a többi apát. Hehehe.


Mivel szabin voltam, kihasználtuk, hogy hétköznap is lehet aktívkodni. Például kipróbáltuk a mi kis Dunánk partján a vadiúj, ejtőernyőselyemből készült szülinapi függőágyam. Sose voltam egy igazán ügyes kezű krapek, amióta meg bekrepált mindkét kezem finommotorikája, még annyira sem jellemző ez rám. Mégis, ez az egészen picire összecsomagolható eszköz olyan könnyen beüzemelhető, hogy ihaj. De tényleg. Viruval csak pislogtunk, aztán meg csüngtünk. Döbbenetesen kényelmes, bár Mimzinek szoknia kell, mert egyedül még nem szereti használni.

Miután ezt megírtam, történt egy igazán reménykeltő eset: Mimm szabályosan megtapsolt, miután visszafúrtam neki az előző nap leszakadt hintáját. Ő még azt hiszi, ügyes vagyok.  


Mivel Viru kicsit beteg volt, hogy tudjon pihenni, az egyik nap csak ketten mentünk a játszótérre Baba úrral. Ilyen még nem volt, kicsit féltem az ismeretlen mamáktól. Eddig kizárólag úgy láttam a játszótéri anyukákat, hogy ott volt a személyi testőröm is, aki már rutinosan járja a környék tereit. Nyilván teljesen alaptalan volt az aggodalom, mert nagyon cukik ők is, és a gyerekek is. Volt például egy kislány, aki boldogan ment oda a kisfiamhoz, és a következő pillanatban már egymás fejét simogatták. És a lány kezdte, láttam! Mondom, hogy izgulhatnak az apák.

1 megjegyzés: