És akkor kiszállt a babaverdából #papinapló 72.

Az elmúlt hetekben igazából csak megemlítettem, hogy Mimó kapaszkodás nélkül jár. Néhány lépést, pár métert. Ahogy kell az elején. Aztán egyik pillanatról a másikra az egész lakásban le-föl mászkált, végül felállt a babakocsiban, és jelezte, hogy ő akkor most gyalog menne tovább. Nagy elhatározás ez egy kisembertől, de komolyan gondolta. Így esett, hogy Mimó sétál. Karma úr poénja, hogy éppen most van az, hogy én meg bicebócán csinálom ugyanezt.

A nem túl barátságos tavasz után hirtelen befülledt a nyár. Virág pedig kitalálta, hogy megvan még a babakád, amit rég nem használunk már, hasznosítsuk hát újra. Így lett a balkonkertünk babastrand egy babajakuzzival. Ennek lett a neve viruzzi. Mimm jó sokat szeret üldögélni benne, és locspocsolni. Szóval ez bejött.

Az egyik nap kettesben maradtunk Mimmerrel. Épp a hőségriadó első napján. Amikor elment a mamája, a kisfiam szabályosan kiborult, és fél órán át ütötte az ajtót sikoltozva. Ilyet én is csináltam gyerekként, amikor Mama elment otthonról, szóval tudom, hogy ha eldurran egy gyerek agya, akkor ott nehéz segíteni. Évtizedek óta van egy heg a csuklómon, mert dühömben simán beütöttem a bejárati ajtó kisablakát. Most legalább jó mementó volt. Viszont hiába az újabb megadózis szteroid, mivel továbbra sem voltam a testi, de főleg a lelki erőm csúcsán, ezért nem tudtam sokat tenni. Eszembe jutott egy kölyökkori eset, amikor valami kelbimbóvita miatt hisztizem, Papa meg egy idő után megunta, és elvitt a zuhanyhoz. Azóta úgy gondoltam, hogy ilyet én soha nem teszek majd. Tévedtem. Felkaptam Mimmúrt, és bedugtam a fejét a langyos zuhany alá. Ettől egyrészről kizökkent a vinnyogásból a meglepetéstől, másrészt azonnal csöndben maradt, és csak nagy szemekkel hüppögött. Gondolom, jólesett neki a hűsölés. Onnantól kezdve egész délután és este egy rossz pillanata nem volt: ölelgetett, puszilgatott, tévéztünk és nagyon sokat játszottunk nevetve. Pedig féltem, hogy most megutál, de éppen az ellenkezője történt. Azért ezt jó tudni, így a nyári hőségidény elején. Egy viszont nagyon fontos: nő előtt sose nem szabad ilyet csinálni! Másnap, amikor megint szükséges volt a hűtés, már Virággal együtt csináltam. Láttam a tekintetén, hogy pánikba esik, látva Prüntyi fejét közeledni a zuhanysugár felé. Az a tekintet lehet az aggódó szeretet.

A kispajtásainkkal és a gyerekekkel felkerekedtünk a hétvégén, hogy meghódítsuk a mostanában átadott nagybörzsönyi kisvasútvonalat. Ehhez a kedvencemen, a nosztrai vonalon át vezet az út. A túra első fele rendben is volt, de a Márianosztra–Nagybörzsöny vonatra már nem fértünk föl egy nagyjából ötvenfős nyugdíjas társaság mellé. Mindegy is, legalább játszótereztünk egy tök jót a kedvenc börtönöm mellett. A legjobb, hogy a gyerekek, akik eddig alig vagy nem ismerték egymást, a hőség ellenére léleksimogatóan kedvesek voltak egymással és a felnőttekkel. Annyira boldog leszek, ha együtt nőnek fel, és barátok lesznek.

Történt egy nem éppen kellemes szitu is a héten. Egy hülyegyerek befenyegette a családom, hogy elvágja a torkunk és levágja a fejünk. Amúgy az ilyesmi nem érdekelne, mert úgy nőttem föl, hogy Papát állandóan halálosan fenyegették. Mindig mondta, hogy ha eltelik egy hét ilyen nélkül, úgy érzi, hogy valamit rosszul csinál. Most viszont a fiam és a feleségem is bekerült a képbe, ez viszont kiborított. Főleg, hogy semmi közöm az egészhez. Tényleg. Mindenesetre, megmondtam a pszichopatának, hogy ha a közelünkbe jön, nagyon megverem. Ez persze barokkos túlzás volt, hiszen akkor még bot nélkül egyszerűen eldőltem volna. De az legalább megnyugtató, hogy a ház előtt a botommal morcosan állva és üvöltve, úgy nézhettem ki nagyjából, mint Heimdall, a Bifröst hídmestere. Így sikerült elkergetni. Szerencse, hogy mackófazon vagyok igen mély hanggal. A lényeg, hogy tudjuk kiről van szó, a rendőröknek pedig szóltunk, így most nyugodtabb vagyok.