Vakáció Calicingradban #papinapló 85.

Tényleg azt hittem, hogy a hányós-fosós kórság olyan, ami csak más gyerekével történhet meg. Elég nagyot tévedtem. Amikor Hafner Móni Menekülnek című kiállításának megnyitóján voltunk, a helyiség kertjében Mimó rendesen kidobta a dzsandát. Pedig a képek tök jók, tehát nem a véleményét öntötte broáfba. Azt hittük, biztos megnyomtam a hasát, amikor a nyakamban ült, de hazafelé is folytatta a gyomorparádét a vonaton, aztán pedig egész éjjel az ágyban. Reggel úgy döntöttem, hogy megmutatom a dokinéninek, aki elmagyarázta, hogy vagy ennyi volt, vagy ez még csak az eleje, lesz még cifrább is. Persze, hogy lett. Másnapra minket is megbúbolt Calici bácsi, így az egész család egy tábori elkülönítővé alakult át. Főleg az volt megagáz, hogy miközben Viruval az életünkért küzdöttünk, el kellett látnunk Mimmert. Kifacsarva ez elég nehéz volt. Szerencsére gyorsan elillant a pogány rontás, csak jó sokat fogytunk. Én például négy kilót és tizenegy centit egyetlen éjszaka alatt.

Amikor a kisbeteg fiam az ágyban feküdt, gondoltam kipróbálom a módszert, amit sokan tanácsoltak. Elmeséltem hát neki, milyen kiállításmegnyitón jártunk, miről szólnak a képek, és mi hozzá a háttértörténet. Másnap elmagyaráztam a vírusok terjedésének mechanizmusát, ha már részesei lettünk egy ilyen kalandnak. Azt nem mondom, hogy megértette a két sztori mondanivalóját, de elaludt tőlük. Szóval 2:0 a történetmesélésnek Benedek Elekkel szemben.

Azért történt igazi előrelépés is a héten. Jó ideje már érezhetően megérti Mimzi, hogy mit szeretnénk, és úgy tűnik, igényli is, hogy számára érdekes feladatokat kapjon. Eddig ezek apróságok voltak. Most viszont már ott tart, hogy ha indulunk valahova, kapcsiból odahozza a szandálját és a zokniját (vagy helyettük a cipőmet, de az már csak részletkérdés), kérni sem kell. Sőt, volt olyan, hogy krumplit hámoztam, aminek becsomagoltam a lehántolt héjat, és amikor megkértem, hogy vigye el a lakás másik végében lévő kukába a pakkot, mosolyogva szervírozta a küldeményt. Végtelenül cuki, ahogy örül, hogy segíthet. Bízunk benne, hogy ez a szokása megmarad. Közben pedig egyre inkább tisztában van önmagával is. A főbb testrészeit simán megmutogatja, és másokon is megtalálja a fontosabb szerveket.