Minket sem kímélt az éppen trendi tavaszi megfázáskórság. Szegény Prüntyi
járt a legrosszabbul, most nem ment át rajta olyan gyorsan, mint korábban már többször.
Tanítgatom, hogy használja a kezét, ha köhög, bár ez egyelőre nem sikerült
maradéktalanul, igaz, párszor láthatóan tudatosan eltakarta az öklével száját.
Viszont ki kellet hagynunk a szokásos babauszit, mert az mégsem jó, ha
teleköhögi a medencét. Vannak, akik gátlástalanul viszik mindenféle közösségbe
a beteg gyereket. Ez szerintem ultragáz, mert ilyenkor esélytelen, hogy ne ragasszák
át egymásra a bajt.
Mielőtt azonban győzött volna a nátha, Viru és Mimm sokat
játszótereztek. Amikor viszont már itthon lábadoztak, a kisfiam nem hagyta
magát, felfedezte a kislétrát, és azon mászókázott sokat. Azt vettem észre,
hogy nagyon jól érzi magát a magasban. Ha felkapom, sikkant örömében, szeret a
nyakamban ülni, és mászik fölfelé állandóan. Ez persze szerintem tök normális.
Amíg nem ette meg a szervezetem az egyensúlyérzetem, én is nagyon szerettem
letekinteni bárhonnan. A kölyökkorom egy részét Papa kertjében, a szederfán
töltöttem. A ház mögött, a Duna partján nálunk is van egy izgi ártéri kiserdő,
sok jó fával. A mamájával nagyon sokat járnak arra naponta. Ha nagyobb lesz, és
úgy látja jónak, majdcsak megtalálja magának a mászási lehetőségeket.
Az viszont igen negatív élmény, hogy nem jött be, amiben bíztunk még a
hét elején. Azaz nem volt elég Mimmernek két nap, hogy megszokja a fránya nyári
időszámítást. Olyannyira nem, hogy minden este kénytelenek voltunk hívni Marley
bácsit, hogy segítsen az altatásban. A hét végére már úgy éreztük magunk, mintha
egy igazi reggae táborrá alakultunk volna át, annyira sokat hallgattuk az
uncsi, raszta csimpolyazenét. Egyszer még éjjel is, az ágyban, amikor Baba úr
felébredt és nagyon nem volt kedve visszaaludni. Mindig nálam van a kedvenc
számlistája a telómban, hogy bármikor be tudjam vetni, ha gyors megnyugvásra
van szükség.
Nem annyira látványos, de elkezdtünk utánajárni a nem túl távoli
jövőnek. Viru például megérdeklődte, hogy ha nagyjából egy év múlva eljön az
idő, mi kell ahhoz, hogy Mimó böllerbe járjon. Kiderült, hogy elég, ha csak fél
évvel a kezdés előtt jelentkezünk. Nagyon reméljük, hogy hely is lesz. Én meg a
futóbiciklit kezdtem nyomozni, hogy milyet érdemes és mikortól lehet olyat
használni. Szeretnénk kihagyni a műanyagmotort, és ahogy néztem, az ezzel
foglalkozó szakik is ezt ajánlják. Már csak meg kell várni, hogy Mimm stabilan
tudjon állni és közlekedni. Szerintem ez lesz a karácsony fő tematikája. De
pszt, nehogy megtudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése