2016. április 11., hétfő

Üzenet a jövőbeli menyünknek #papinapló 61.

Szívesen:


A múlt hét egyértelműen legnagyobb sikere, hogy Mimzi fogta magát, és minden segítség nélkül felállt. Amikor héthónaposan felkapaszkodott, nem is sejtettük, hogy onnantól kezdve pillanatokra vagyunk a járástól. Pedig szinte azonnal elkezdett a bútorokba kapaszkodva vándorolni. Most már sokkal jobban fel vagyunk készülve (nem), így azonnal számolni kezdtünk azzal, hogy jön a nyár. El is rohantunk a boltba szandált nézni, és ha már ott voltunk, átmentünk a játéknagykerbe is szemrevételezni a fröccsöntött babamotorokat. Egyik helyen sem találtunk olyat, amibe egyből beleszerettünk. Talán van még pár hetünk. Vagy nincs. 


Bár az önálló felállás egyelőre egyszeri bravúr volt, a babauszodában, a vízben már megtett pár lépést egyedül Baba úr. Aztán eldőlt nevetve. Ezt egymás után négyszer is eljátszotta. Igaza lehet Virunak abban, hogy fejben már régóta sétál, csak az a fránya fizika nem a barátja egyelőre. A vízben viszont nyilván sokkal könnyebb megtartania magát. És biztos vagyok benne, hogy ez a siker a szárazon is megmarad önbizalom formájában. Izgalmas időket élünk. Már megint. Mindig.


Volt egy nagy találkozás is a héten. Luca mamája és Viru régóta bandáznak együtt virtuálisan, mert összesodorta őket az Instagram egyik hashatag-hulláma. Mivel a világ roppant picike, egy közös barátunk esküvőjén végre ők és a gyerekek is találkoztak élőben. Ez így tök jó. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése