2015. december 7., hétfő

Csinglingling egyből kétszer #papinapló 42.

Nagyon érdekesen viselkednek az emberek mostanában. Bár Viru a kezdetektől, tehát kilenc hónapja kendőben is hordja Mimót, az elmúlt hetekben valahogy mégis különösen sokan csodálkoztak rá a technikára. 

Gyermeki csodálattal nézik, ahogy maga köré tekeri a színes vásznat, miközben a hátára varázsolja Baba urat. Sokan tették szóvá, hogy régóta érdekli őket, hogy működik ez a furmányos eszköz. Pedig lássuk be, ennél azért vannak sokkal bonyolultabb babahordók. Mintha soha nem láttak volna ilyet, pedig egyre több szülőn látni. Persze ez nem zavaró, sokkal inkább olyan, mintha a kisfiam és az őt bugyoláló mamája valami szenzációs látványosság lenne, amit a produkció végén elismerő pillantásokkal jutalmaznak. Büszke is vagyok rájuk nagyon. Főleg, mert nekem az elől hordott karikáskendőn kívül más nem megy. Az meg nagyon vicces, hogy ha két hordozós szembe kerül egymással, úgy viselkednek, mint a wartburgos sofőrök, akik mosolyogva villognak egymásnak az úton.


A héten nagy boldogság érte Mimzit, mert most találkozott először a Mikulással. Ráadásul egyből kétszer is, mert Viru és az én munkahelyem ünnepségére is elmentünk. Az külön öröm nekem, hogy az egyik kísértetiesen hasonlított oldalról Richard Attenborough-ra. Ő a kedvencem ebben a témakörben. És bár nem túl férfias, de a Csoda New Yorkban című filmet ezerszer láttam.



Igaz, nem most történt, hanem több, mint húsz évvel ezelőtt, de most van aktualitása elmesélni, hogy van egy felejthetetlen kalandom a Mikulással. Épp december 6-án mentünk haza a napköziből az egyik kisbarátommal, amikor megláttuk, hogy a sulinktól pár sarokra lévő állami nagyvállalat kapuján pont bement – akkor még – Télapó. Mi meg belógtunk, mert ezt a ziccert nyilván nem szabad kihagyni. Bent kivártuk a sorunkat, és ajándékra vágyva beültünk az ölébe. Ő megkérdezte a nevem, én meg mondtam, hogy Andrassew Dávid. Erre ő mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: „de a te szüleid nem is itt dolgoznak”. Aztán adott egy csomagocskát, azzal, hogy feltétlenül adjam át Papának az üdvözletét. Azóta is sejtettem, de mivel most voltam először a saját fiammal ilyen eseményen, végre megértettem, hogy itt bizony nagyon komoly listák vannak a gyerekekről. Sőt, az is ott van, a szülők kérésére mit mondjon személyre szabottan a szakállas öregúr az ámulva pislogó csemetének.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése