Az elmúlt hét egyértelműen legnagyobb eseménye az volt, amikor Virág
lelkendezve hívott a Duna partjáról, mert kibukkant Mimó első foga. Hónapok óta
vártunk már erre. Még az ősz elején voltak az első jelei annak, hogy hamarosan
megtörténik az áttörés. Aztán sokáig semmi.
Most egy kis fehér csík látszik már
az ínyén. Az lenne a legnagyobb buli, ha egyik reggel komplett fogsorral ébredne,
de persze az még messze van.
A másik nagy kaland az első Mimó-Papi egészestés muri volt. Amikor
hazaértem, Viru már szaladt is a kollégáival karácsonyozni. Így ketten
maradtunk. A fürdetés előtt volt egy is pánikszerűk szaladgálás, mire
megtaláltam mindent. Aztán következett Mimzi szokásos, elalvás előtti
magánszáma. Szokása, hogy elalvás előtt még lenyomja a teljes ördögűző-repertoárját.
Ez abból áll, hogy még rohangálva, mindenhova felmászva partyzik az ágyban,
majd eldől, és elalszik. Az első fél órában azt hittem, hogy sose lesz vége, de
az egyik pillanatban tényleg fogta magát, és elaludt. Ezután befeküdtem mellé a
villanykönyvemmel, és úgy is maradtunk a következő órákra. Kevés annál
kellemesebb állapot van, mint egy izgi regényt olvasni, miközben az ember
gyereke ott szuszog pár centire. Igazi kozmikus világbéke-hangulat.
Mimm már ott tart, hogy nem csak darabokban eszi a banánt, de
direktben is harapdálja a kőkemény ínyével. Mert azért az a kis fogkezdemény
még csak mutatóban pislog a szájában. De a gyümölcsök mellett egyre többféle
ételt is eszik, Viru ezért elkezdett neki babasütiket alkotni. Ezek persze mind
olyan lágyak, amiken fogak nélkül is könnyen el lehet nyammogni. A babakeksznek
hívott almás fincsiség például annyira ízlik, hogy többet kell belőle csinálnia,
hogy nekem is jusson egy kevéske. Rendes sütiket is süt, amikben cukor helyett
gyümölcsök és étcsoki van a túró mellett. Ezeket persze a kisfiam még nem eheti
meg, de sosem árt idejében átszoknunk rájuk. Addig is lehet vinni a közös ünneplésekre,
mint például Viru maminbabás tornacsoportjába,ahol nagy sikere volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése