Parapapi vagyok, már biztos #papinapló 53.

Tök jó programot talált megint Viru, ezúttal zenebölcsibe mentek Mimóval. Óriási szerencsére remekül szórakoztak. Ez azért fontos, mert korábban már próbálkoztak egy mondókás csoporttal, ám arról hamar kiderült, hogy egészen más világ, mint a családkám. Ez a mostani az utca végén lévő vasutas művházban volt, amit József Attiláról neveztek el. Amióta ezt megtudtam, nem tudom eldönteni, hogy a névadónak igazán kifinomult, abszurd humorérzéke volt, vagy egyszerűen egy műveletlen emberre bízták a feladatot. Bízom benne, hogy az első. Mindegy is, a lényeg, hogy Mimmer és Viru is nagyon jól érezték magukat, és ami fontos, hogy a foglalkozás vezetője kifejezetten szimpi volt. Ha szabin leszek, szeretném majd megnézni én is.

A következő nap folytatódott a pörgés. Amíg Virág fodrásznál volt, addig végre újra bevittem a kisfiam a munkahelyemre. Ezt már csináltam, és a jövőben is többször tervezem, mert reményeim szerint Mimm is örül neki. Amikor kölyök voltam, nagyon szerettem bejárni Mamához a fotólaborba, és Papához is a szerkesztőségekbe. Ez egészen varázslatos élmény egy gyereknek. Mindig lenyűgözött a képek szárítására használt gép működése, meg a furán érdekes illata. Az MTI híreit ontó telexgép előtt pedig nagyon szerettem feküdni és figyelni, ahogy végeláthatatlanul ömlik az infó. Egyszer pont lapzártakor voltam bent az egyik lapnál, és észrevettem, hogy mindenki tanácstalanul mörmög egy hírrel kapcsolatban. Én meg gyerekként elmondtam mindent, amit az ügyről tudni kell, mert történetesen nagyon érdekelt a téma. Viccelődtek is, hogy na, majd én is újságíró leszek. Ezt akkor kategorikusan elutasítottam, mert egészen az érettségiig biztos voltam benne, hogy óvóbácsi leszek.  Amikor azonban a raccsolás miatt ez nem jött össze, megfordult minden, és elmentem az újságíró suliba. Így megy ez. Mindenestre Mimzi nagyon élvezte, hogy nem csak cuki kollégáim vannak, de mindenféle térképekkel vannak teleaggatva a falak. És bár biztosan nem érti még őket, de mivel otthon is van ilyen, már gyakorlott tapicskoló. Neki még egy kis képtaperolás is óriási öröm.

A hét második fele sajnos nem alakult jól, mert Mimmúr benyelte az éppen turnézó vírust. Még mielőtt kidőlt volna, átragasztotta rám is, így szegény kis feleségemnek két pasi nyüglődését kellett elviselnie. Szerencsére Mimó megint lenyomta az egészet két nap alatt, mint ősszel. Jó tudni, hogy ilyen erős a szervezete. Rólam meg megint kiderült, hogy igazi parapapi vagyok, aki túlaggódja magát.