Most már biztos, hogy érik a babajelnyelv-tanfolyam gyümölcse. Mimó
egyértelműen jelzi a lámpa jelével, ha azt szeretné, hogy kapcsoljuk fel a
villanyt. Sőt, azt is így jelzi, ha játszani szeretne Virág sötétben világító
horgolótűjével. Imád vele megvizsgálni mindent közelről. Olyan, mint egy
egészen picike varázsló, amikor lóbálja a ragyogó eszközt.
De már nem csak a lámpát tudja jelelni, kibővült a jelkincse: a
szopizás jelét is megérti. Amikor látja, frankón izgalomba jön, mint én a
Mekiben. Nagyon kíváncsi leszek, hogy lesz-e még több jele, vagy itt megállunk.
A hétvégén egy hosszú délelőttöt töltöttünk kettesben. Egyre kevésbé
izgulok, ha ilyen van. Imádom figyelni, ahogy az okosodó és ügyesedő kisfiam egyre
inkább kisfiúsodik. Sokszor esik meg, hogy teljesen magában üldögélve
elmütyürkézik a dolgaival. Most például elvette a könyvet, amit együtt
nézegettünk, és majd’ negyedórán keresztül lapozgatta, nézegette olyan
buzgalommal, mintha egy jó regény lenne. Pizsivel is szoktak közösen játszani.
Az egyik plüssegerét például nagyon szereti bedugdosni az aktuális cicadobozba.
Nem tudom biztosan, mi a célja vele, de azt gondolom, egyfajta ajándéknak
szánja.
Amíg mi fiús napot tartottunk, Viru elment egy táskakészítő
workshopra. Számomra az ilyen kézműves rendezvények mindig misztikusak voltak.
Titokban nagyon irigylem a kis feleségem, hogy nem csak türelme, de képzelőereje
és kézügyessége is van hozzá. Amikor hazajött fülig mosollyal, nála volt a maga
tervezte táska, ami használt molinóból és felújításnál használt
reklám-védőhálóból készült. Csodálatos a női kreativitás, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése