2016. február 1., hétfő

Annyira unalmas, hogy Mimó rögtön bealszik tőle #papinapló 50.

Minden jel szerint megtaláltuk a villámaltatás titkát rejtő szelencét.

Egy véletlen zeneválasztás miatt Bob Marley válogatott dalait kezdte el játszani a gép, éppen akkor, amikor Mimót próbáltam elaltatni. A kisfiam pedig visongva tiltakozott az ellen, hogy akár csak pár lépésre is eltávolodjak tőle, hogy lekapcsoljam a rasztakirály csimpolyazenéjét. Szerencsénkre. Ugyanis az első dal után kábulatba esett, és hosszú időre elaludt a hintában. Ez persze lehetett véletlen, gondoltam, ezért egy másik napon kipróbáltam újra a módszert.  Ugyanaz történt, a második dal alatt már durmolt Mimzi. Nem tudok másra gondolni, mint hogy ez a fajta – szerintem – unalmas zene a hinta lengésével kombinálva beindít valami alvóreflexet.  Az az egy probléma van ezzel, hogy kénytelen vagyok én is hallgatni, mert magától nem leng a hinta.


Volt még néhány apróbb, de azért előremutató sikerke is héten. A hónapokkal ezelőtti babajelnyelv-tanfolyam gyümölcse például kezd beérni. Ha rákérdezünk, hogy hol a lámpa, Mimó már egyértelműen használja a jelet, vagy a csillárra mutogat. Ez persze csak kis siker. De siker. Közben meg úgy néz ki, mint egy kis filozófus, aki éppen hevesen magyarázza a bármit.


Egy másik, még nagyobb öröm, hogy láthatóan pár lépésnyire vagyunk attól, hogy Mimm kapaszkodás nélkül fel tudjon állni. Van egy doboza, amire mostanában egyre ügyesebben mászik föl. Az egyik ilyen csúcstámadás után egészen hosszú időre állva maradt, mindenféle kétségbeesés nélkül. Azóta többször megismételte a mutatványt. Ahogy ismerem, simán lehet, hogy a következő hetekben addig nem nyugszik, míg stabilan meg nem áll. Már csak egy hónap van hátra az első szülinapjáig, még az is lehet, hogy addigra a kizárólag kapaszkodva járás már csak emlék lesz. Vagy nem. Meglátjuk.



Volt egy nem túl sikeres esemény is a héten. Úgy volt, hogy az egyik este Virág elmegy zumbázni, amíg vigyázok Baba úrra. Akinek viszont ez az ötlet annyira nem tetszett, ezért addig sírt, amíg Viru végül otthon maradt. Egyszerűen nem volt szíve otthagyni Mimmert, mert nem lett volna kikapcsolódás, ha végig ez a tudat nyomasztja. Ez talán legközelebb már nem így alakul, ha bevetjük a reggae-mámort.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése