Mimó belakja a saját szobáját #papinapló 92.

Van az úgynevezett matatófal, amire a szorgos szülők mindenféle eszközöket szerelnek fel, hogy azon tanulják meg a gyerekek, mit hogyan kell használni. Kapcsoló, kilincs, ajtólánc, ilyenek... Mimó, bár szeret lámpákat kapcsolgatni, a kulcsokat és jackdugókat sokkal jobban szereti bedugdosni helyekre. Bárhova, ahova beférnek. Ezért Virág és az anyukája csináltak egy matatódobozt, amin csak lyukak vannak. Így azokba kedvére mindenfélét bedugdoshat.

Végre elkészült Mimó saját szobája. A régi kiságyát átépítettük még nem nagyággyá, de már az egyik főrácsot kibontottuk. A játékait is áttelepítettük hozzá, és építettünk neki polcos szekrényeket is. Az ebédlőasztal is felszabadult végre másfél év után, mert a pelenkázó apparátust a komódján alakítottuk ki, amit az ablakhoz toltunk. Így kitekinthet, miközben cseréljük a gatyacsomagocskát. A falra pedig szupercuki, a netről gyűjtött rajzolt állatkás képeket és a festő nővérem Nyúlhálózat című képét tettük. Baromi jó lett szerintem.

A következő feladat, hogy Mimm tényleg magáénak érezze a szobát. Ez a projekt kapásból jól indult, és remekül halad. Sokszor oda megy be játszani, és csak néha kell a kint eldobált játékokat utána vinni. A lakás nagy részén hirtelen hatalmas rend lett. Jól meg is lepődtünk, milyen tágas tereink vannak. Az alvás kicsit bonyolultabbnak tűnt, hiszen a mostani ágya előbbi változataiban csak újszülöttként aludt, azóta hárman osztoztunk a mi ágyunkon.

Persze kiderült, hogy a vártnál egészen más miatt bonyolult ez a történet. Mimzi az első éjszakától a saját ágyában alszik, mert miután elaltattuk, oda tesszük le. Az ágy előtti puha szőnyeg alá betettük a korábban egészen máshol használt habtapi réteget, hogy ha napközben vagy éjjel elesne, puhára érkezzen. El amúgy nem esik, mert ügyes, de éjjel szívesen lemászik, így reggelente általában ott találjuk meg.

Simán átalussza az éjszakát a szőnyegen. Néha Virággal együtt, akiről kiderült, hogy sokkal kevésbé van fölkészülve arra, hogy Mimmer külön aludjon tőlünk, mint a kisfiam maga. Ezért azt beszéltük meg, hogy ugyan a gyerekágyba fektetjük az alvó Baba urat, és ha éjjel fölkelne, ő megy visszaaltatni. Ha nagyon nem sikerül, ott marad vele összebújva. Nem mellesleg, már megesett, hogy saját lábán ment lefeküdni, amit igazi történelmi sikernek éreztem. Ezek a nagy dolgok.

Reggelente nem ritka, hogy mindkettőjüket a földön fekve vagy a kanapén találom meg, miközben Pizsi, a macskánk meg ott héderel mellettem a felnőttágyban. De volt olyan is, hogy arra keltem, hogy megint köztünk alszik Mimmer. Virág állítja, nem tudja, hogy került oda. Szerintem ő hozta át éjjel reflexből. De mindegy is, így kaland az élet.