A De! az új Nem! #papinapló 94.

Tényleg azt hittem, hogy a dackorszak olyan, hogy hosszú időn keresztül mindenre nemet mond majd Mimó. Hát, nem. Most éppen váltogatja a Nem! és a De! szavakat. Utóbbit nyilván tőlem tanulta el, csak éppen nem megfelelően használja. Ha lehet, ez még idegesítőbb a sima ellenkezésnél, de annyira aranyosan mondja, hogy csak nevetünk.

Az esték egyre bensőségesebbek. Próbálom mellőzni a hülye videoklipjeit, amiket általában sikerül Marley bácsi csimpolyazenéjével kiváltani. Sokszor leírtam, és eztán is fogom: tényleg nem gondoltam másfél évvel ezelőtt, hogy megkedvelem a rasztazenét. Most már boldog vagyok, ha csak azt kell hallgatnom Mimm úr miatt. Születése óta simogatom altatáskor a hátát, és bár korábban volt rá példa, már minden este tudatosan visszasimogatja a lapockám, és néha megfogja a kezem, amit szintén simogat. Ez végtelenül kedves, az egész napos stressz után elképesztően megnyugtat.

A sajátszoba-belakás legnehezebb részével pedig nagyjából megvagyunk, asszem. Az első hetekben még Mimmerrel aludt Virág, mostanra viszont sokkal nyugalmasabban telnek az éjjelek. Amikor este brassói medvetáncolva álomba ringatom, többnyire ő mutatja meg, hova tegyem le a plüsscsirkéjével. Aztán alszik kilenc-tíz órát, és csak egyszer-egyszer sír föl, de simán visszaalszik. Ez mondjuk elég király állapot. Bízzunk benne, hogy sokáig így marad.

Mindezek mellett más miatt is nagyon büszkék vagyunk Mimóra. Vendégségben voltak Virággal, ahol sok villogó, meg zenélő műanyagjáték volt. Mimzinek ezek nagyon tetszettek. Nálunk is sok játék van, de alapvetően azok csöndesek. A hirtelen ingercunami ellenére, amikor megunta a habzsidőzsit, mondta, hogy cipő, visszatette a cuccokat a helyükre, és simán, minden hiszti nélkül eljöttek. Azért ez elég nagy dolog egy huszonegy hónapostól.