Mimó egyéves szülinapját családi nyaralással is megünnepeltük.
Arra
gondoltunk, hogy elég nagy már ahhoz, hogy elmenjünk pár napra kicsit zsibbadni.
Mivel nincs autónk, úgy döntöttünk, csak nehézségeket okozna, ha messzire
mennénk. Túl sok macera lett volna az utazással, meg az átszállásokkal. Úgy
döntöttünk ezért, hogy bőven elég nekünk, ha a Keszifornia másik végén lévő
vízi élményhotelbe megyünk. Ez pont arra volt jó, amire vágytunk. Nem akartunk
se várost nézni, se kirándulni, egyszerűen csak pihenni, és a lehető legtöbb
időt a medencékben tölteni. Már a nászúton is ez volt a legfontosabb szempont,
ott azzal kiegészítve, hogy gyereket is szerettünk volna csinálni.
Most ez annyiban módosult, hogy az ott készült gyereket akartuk
boldoggá tenni. Ez sikerült is. Mimzi napokon keresztül folyamatosan nevetett, a
vizet meg nagyon élvezte. Azt nem tudjuk, hogy akkor mi lett volna, ha amúgy
nem járna három hónapos kora óta babaúszni, de gyanús, hogy legalábbis az
elején sokkal jobban meg lett volna szeppenve. Ehelyett imádta a menő,
szülinapjára kapott, de csak most átadott repülőgép-úszógumiját, meg a
pancsolást.
Attól nagyon féltünk, hogy mi van akkor, ha utálja majd az új,
ismeretlen helyet. Hatalmas szerencsénkre Baba úr egyáltalán nem zavartatta
magát, azonnal befoglalta az egész szobát.
Ahhoz, hogy komfortosan érezze magát, az is kellett, hogy Viru
előrelátóan elhozza a kedvenc játékait. Le és föl rohangált négykézláb, és
mindent jól megnézett. A konnektorokat is, amiket gondosan bedugaszoltunk, arra
az esetre, ha megtalálná őket. Igazunk lett. Az alvással sem volt semmi gond.
Sőt, hosszú idő óta többször is sikerült tíz óránál is többet aludnunk.
Az a jó az ilyen babarát
szállodákban, hogy arra is gondolnak, hogy néha jó kijönni a vízből. Ennek
köszönhetően Mimm végre, életében először legózott. Jó, csak bontotta a
kockákat, de majd az építést is megtanulja, ha nagyobb lesz. Viszont a játszórészen
összebandázott egy nagyjából kétszer annyi idős kisfiúval, akivel jól
kiegészítették egymást: amit Mimó lebontott, azt a kisfiú felépítette újra és
újra.
Két kislánnyal is barizott. Az
egyik már jó nagy volt, legalább hároméves. Mindenhova ment a kisfiam után, és
szórakoztatta. A másik lányka orosz volt, és lelkesen magyarázta saját nyelvén Mimónak,
hogyan kell használni az érintőképernyőt. Ő ezt egészen biztosan nem értette,
de ez nem érdekelte, csinálta, amit gondolt. Végtelenül cukik voltak, ahogy
gond nélkül túlléptek a bábeli zűrzavaron.
A játszóház sarkában voltak a
golyók. Ide én nem fértem volna be, de Viru szívesen bement, mert régóta
szerette volna kipróbálni. Olyan volt, mint egy nagyra nőtt kicsi lány, akinek
régi álma teljesül. Imádtam nézni, ahogy ketten fetrengtek a színes gömbök
között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése