Az egyik kedvenc bölcsességem
szerint a történelem legnagyobb tanulsága, hogy az emberek nem vonják le a
történelem tanulságait. Ez alapvetően igaz, nehéz vele vitatkozni. Viszont jó
szórakozás tanulmányozni a múltat, még akkor is, ha nem is olyan rég történt.
Most például úgy indulnak a napjaink, hogy Papa régi naplóját
olvasgatjuk. Mint az első magyar bloggerek egyike, már a kétezres évek elején
is írt internetes naplót, ami akkor friss információforrás volt. Mostanra azonban
egészen új funkcióval bír, ugyanis az a barátja, akivel anno közösen írták,
minden nap kiteszi az aktuális napnak megfelelő archív posztot. Így követhetem a
most 13 éves, ám akkor még csupán a kisfiammal éppen egyidős öcsém fejlődését.
Mintha még élne Papa, és párhuzamosan nevelnénk a gyerekeinket.
Mama, aki Mimzinek Nagyi és a nevelőpapám, aki nyolc hónapja Papó, pont
nem ilyenek. Ők sokkal inkább az offline valóságot kedvelik. Nagy szerencse,
hogy Mama fotóriporter, így a kamaszkoromig dokumentálva van az életem, még
digitalizálásra vágyó negatívokon és fotópapírokon. Ilyen a fenti képen látható
ovális fotó is a falon, amin a húgomat tartom 19 évvel ezelőtt, pont úgy, mint
mostanában Mimót. A tömérdek kép és Papa blogja együtt szórakoztató és
rendkívül tanulságos emlékhalmaz. Tényleg minden ismétlődik. Ennyit a
bölcsességekről.
Nem csak a nosztalicska robogott a héten, Mimó is tök jó új dolgokat
talált ki. Eddig, ha bárhova (mindenhova)
fölkapaszkodott, mindig bajba került, mert visszafelé már nem tudott menni.
Mostanra javított a technikáján, simán eloldalazgat kapaszkodva a cél irányába.
Ennek legkevésbé Pizsi örül, aki extraérdekes célpont, hiszen nem csak puha, de
mozog is. Ha kell, Baba úr már a tárgyakért is lehajol, ha pedig úgy gondolja,
visszaereszkedik térdelésbe és mászik tovább a dolgára. A legviccesebb, hogy
éjjel, ha még közöttünk van és megéhezik, egyszerűen kiszolgálja magát. Akkor
is, ha alszik a mamája. Olyan ez kicsiben, mint amikor valaki rájár nassolni a
hűtőre.
Most csak Viru ment el a babajelnyelv-tanfolyamra,
mert dolgoztam. Már próbálgatunk egy-két jelet bevezetni, de még nekünk is rá
kell állítanunk az agyunk. Kicsit izgulok, hogy bejön-e, és ha igen, akkor mi
lesz. Azért az nagy királyság lesz, ha jelelve beszélgetünk, akár később is, ha
már nagy lesz Mimzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése