Azt hittem, az a két
szuperképesség, hogy Mimó mászik és próbálkozik a térdeléssel, egy ideig érdekes
lesz. De nem tartott sokáig, hogy már el is felejtsük, milyen volt, amikor még
egy helyben maradt, ha letettük. Most ott tartunk, hogy nem csak feltérdel,
hanem fel is húzza magát. Nem tudom, egy héthónapos gyereknél ez mennyire
szokványos, de pár pillanatig nem kaptam levegőt, amikor megláttam, hogy áll.
Oké, csak felhúzta magát, de akkor is. Úgy, hogy amúgy ülni még nem tud.
Amikor ilyet lát az ember, óhatatlanul eszébe jut, hogy mi lesz a
következő. Aztán az, hogy hoppá, mindjárt itt a karácsony, meg kell tervezni,
hogy mi lesz így a karácsonyfával. Tavaly szereztem egy atombiztos, bowdenes
talpat, ami akkor kiállta a macskapróbát. De Pizsi közel sem végez akkora
pusztítást, mint Mimzi. Mamónál és Papónál egy szekrényen áll mindig a karifa,
de ott nagy a belmagasság, van hely bőven. Eszembe jutott, hogy Papánál viszont
a plafonra volt felkötve a fa, ezzel oldotta meg a rohangáló gyerekek generálta
problémakört. Most nagyon jól jön a plafonba fúrt hintakampó, azzal fogjuk
megoldani, hogy ne legyen baj. Remélem.
A héten két nagyon fontos dolog is történt úszásfronton. Az egyik,
hogy Mimó hatalmas győzelmet aratott a babauszoda fotóversenyén. Nagyon
érdekes, hogy a több tucat indulóból összesen egy baba volt, aki majdnem annyi
szavazatot kapott, mint Prüntyi. Ők ketten nagyságrendekkel előzték a mezőnyt
úgy, hogy a napokig tartó versenyben az utolsó fél óráig fej fej mellett haladtak.
A munkám miatt láttam már sokféle választást közelről, de azokon sem izgultam
annyira, mint most. Végül az uszodától – nagyon korrektül – nem csak Mimó, mint
abszolút győztes, hanem a másik gyerek is ugyanazt a fődíjat, egy havibérletet kapott.
Ez így van jól. A véghajrában eldöntöttem, hogy legközelebb akkor fog a kisfiam
versenyezni, ha majd ő szeretne, és a saját lábán megy, mert ez a szülői
párviadal igazából csak egyszer vicces. Igaz, ahogy elnézem Mimó fejlődését,
nem is lesz az olyan sokára.
A másik, hogy végre készültek víz alatt képek a gyerekekről az órán. A
kezdetektől erre vártam, még víz alatt is használható eszközt is beszereztem.
De béndzsó vagyok, sose sikerült igazán jó képet készítenem. Szóval, ez most
nagy öröm. A képek majd a jövő héten érkeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése