A héten elkezdtük az anyatej mellé a kóstoltatást. Kezdetnek néhány
kanál reszelt barackot kapott Mimó, aztán almát is. Elég jól fogadta az új
ételeket, igaz, azért volt egy kis fintorgás. Azt még nem tudjuk, mi lesz a
következő, de ősszel szeretnénk eljutni a sütőtökhöz, aztán a lekváros pacalhoz.
Nyam-nyam.
Azt hittem a tévétornának befellegzett húsz éve, de nem. Most élőben
közvetíti egy edző anyuka a „Gyerünk, anyukám!” mamatornát az interneten, Virág
meg a nagyszoba közepén ugrál buzgón. Tudtam, hogy ezt csinálja, de csak most
láttam, hogy megy ez. Elsőre vicces látvány volt, de láthatóan nagyon kemény az
edzés. Egy újabb online kihívásra is benevezett Viru. Mint múltkor, most is
hetekig követik műholdakkal, ki hány kilométert sétál vagy fut a gyerekével.
Nagyon bírom ezeket a kreatív megoldásokat, amikkel az anyukák feldobják a
mindennapjaikat.
Mimó rászokott, hogy nevetve ébred. Ez hihetetlenül aranyos, és jó érzés, hogy nem ideges, hanem vidám. A lelkész barátom írta egyszer a lányáról, hogy „Minden reggel nevet, egész évben Sziget!” Ez egy nagyon fontos mondat, aki érti, tudja miért. Már akkor elképzeltem, hogy egyszer majd én is ezt mondom a gyerekemre, aki akkor még csak gondolat volt. Most eljött ez az idő, ráadásul éppen a Sziget alatt. Tuti, hogy ez Karma úr sugallata, hogy jövőre mindenképpen családostul menjünk ki pomákolni. Ha rajtam múlott volna, már idén is úgy megyünk, de Viru szerint még kicsi hozzá Mimzi. Az a helyzet, hogy igaza van. Na, de majd jövőre!
A heti babaúszáson kipróbálta Baba úr, mekkora móka az úszógumi. Vagyis inkábba az úszó főnökszék. Azt eddig is tudtuk, hogy kőkeményen nyomja a lábtempót, de eddig nyilván saját magától nem haladt semerre. A felfújt fotel viszont nagyon bejött neki, simán átnyargalt vele a medence egyik feléről a másikra. Ezzel el is dőlt, mi lesz majd jövő tavasszal az első szülinapi ajándéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése