A kánikula beköszöntével kicsit eltolódtak a megszokott napi
programok, mert egyszerűen képtelenség megmaradni ép ésszel a hőségben.
Márpedig Mimónak nem forrhat még föl az agya, mert szegény úgy maradna. Emiatt
napközben a lehúzott redőnyök mögé bújva próbáljuk kibekkelni a nap
legveszélyesebb részét, és csak korán reggel és estefelé sétálunk. Azt is
tervezzük, hogy a kiskádjából – a csecsemőknek kitalált betéttel kiegészítve –
babapancsoldát alakítunk ki az erkélyen, amikor nem süt oda a nap.
Most, hogy Mimó négy hónapos lett, újabb érdekes elfoglaltságot
találtak Viruék: elkezdtek babamasszázsra járni a védőnénihez. Valószínűleg
mindenki masszírozgatja otthon a gyerekét, de azért nem árt, ha tudja is az
ember, mit kell nyomkodni, vagy éppen mit nem szabad. Mimó nagyon élvezi,
szóval erre biztosan nagyon jó.
Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban látjuk, hogy nem csak fokozódott a
nyáltermelése Baba úrnak, de folyamatosan a szájában tartja az öklét, meg
nagyjából mindent. Mivel feltételezzük, hogy nem önevő, az a gyanúnk, hogy
hamarosan előbukkan valahonnan egy-két-sok fog. Ettől egy kicsit félünk, mert
biztos rossz lesz neki, de hátha van valami technika a fájdalom csillapítására.
A rendes mászáshoz is nagyon közel kerültünk. A mozdulatok már
stimmelnek, bár egyelőre kicsit olyan Mimzi, mint egy merülőben lévő
játékkatona: mászna ugyan, de csak piciket kúszik. Amikor ébren van,
folyamatosan jár a keze és a lába, szóval semmi nem állíthatja majd meg. Ideje
komolyan elgondolkodnunk a baleset-megelőzési fortélyokon.
Egy aranyos dolog is történt a héten. Legalábbis Viru szerint az volt.
Miközben dúdolva alatta Mimót, odafeküdtem melléjük. Néhány perc után már
aludtam is, és csak éjfélkor tértem magamhoz. Szóval működik a technika, még ha
nem is pont úgy, ahogy az eredeti terv volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése