Amióta először írtam a szoponcsóról, meglepően sokan érdeklődtek, mi is
ez. Egy végtelenül egyszerű eszköz, de ha sokakat érdekel, legyen róla egy
külön bejegyzés, mert megérdemli.
A szoponcsó, vagy bonyolultabban
a szoptató poncsó nem új keletű találmány, elvileg régóta van ilyen. A lényege,
hogy az anyuka úgy tudja etetni az anyatejre éhező/szomjazó gyermekét bárhol,
hogy nem kell magát kellemetlenül éreznie a bámészkodók előtt.
Ehhez hasonló etető leplet lehet
is kapni itt-ott, főleg az interneten. De úgy aránytalanul drága. Ezért Virág
és az anyukája csináltak egyet, nagyjából 570 forintból. Ennyibe kerülhetett
volna az anyag, ha nem lett volna otthon. Meg egy kis cérna, és némi ügyesség
sem árt hozzá, de ezek nem létszükségletek. Egy sima strandkendő is könnyedén
átalakítható.
Igazából egy kényelmesen nagy
lepel az egész, a közepén egy nagy lyukkal, ami az anya kebleit és az azon
csüngő gyermeket eltakarja. A lényeg, hogy nem szoros, hanem gond nélkül le
lehet alatta vetkőzni. Ennyi. A haladó változatba kis zsebet is érdemes
belevarrni a zsebkendőknek és a tejfelfogó melltartóbetétnek, hogy kéznél
legyenek.
A nagy előnye, hogy szinte
mindenhol elő lehet kapni a babatáskából. Virággal teszteljük is folyamatosan,
ha nem is tudatosan, hanem igény szerint. Először vendégségben próbálta, de
voltunk már vele a Margitszigeten, miközben sok-sok ember épp világrekordot
döntve virágot ültetett. Akkor például Süsü észre sem vette, hogy nem egy, hanem egyből két emberrel fotózkodik. De
használta már Virág gyerekekkel teli játszótéren, meg hagyományos és
gyorsétteremben is. Eddig kifogyhatatlannak tűnik a lehetséges helyszínek
kincses dobozkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése