Amikor Mimó megszületett, nem
csak a védőnéni látogatott meg minket, de a doktornéni is eljött hozzánk egy
nagyon hosszú listával a kamaszkorig beadandó kötelező és választható
védőoltásokról. Az elsőkkel nincs is nagyon dolog, de a többinél a szülőknek
kell döntenie, hogy akarják-e. Nyilván, ezek nincsenek ingyen, viszont
fontosak.
Viruval számunkra természetes, hogy mindegyiket szeretnénk, ha Mimó
megkapná. Sokaknak viszont ez egyáltalán nem ennyire egyértelmű döntés, sőt,
kifejezetten ellene vannak az ilyesféle védelemnek. Valamilyen furcsa
összeesküvést sejtve a háttérben. Nem hisznek benne, mondják. Ennek
köszönhetően a tengeren innen és túl, sőt, pár éve Magyarországon is olyan
betegségek okoztak ismét kisebb-nagyobb járványt, amik már évtizedekkel ezelőtt
eltűntek. Például a szamárköhögés. Döbbenet.
Mimó most megkapta a DiPerTe és a rotavírus elleni oltást. Nagyon
paráztunk, hogy belázasodik, vagy rosszul lesz, mert ez velejárója az
ilyesminek. Végül semmi komoly baja nem lett, csak estére kicsit nyüglődött, és
enyhe hőemelkedése is volt. Ezt onnan tudjuk, hogy felavattuk éles helyzetben a
külön neki vett rugalmas szárú hőmérőt. Nagyon ügyesen tűrte a mérést, sőt,
élete első félkúpjával sem volt gondja. Büszkék is vagyunk rá.
A héten ünnepeltük az első házassági évfordulónkat egy remek ebéddel a
kedvenc éttermünkben. Majdnem sikerült megúszni, hogy Mimó fölébredjen, de a
végére csak megéhezett. Szerencsére Virunál volt a szoponcsója, így a tömött
teraszon senki nem vette észre, hogy eggyel többen esznek, mint amennyi teríték
van az asztalokon. Másnap egy gyorsétteremben is ugyanígy tettünk, sőt, egy
pelenkázást is beiktattunk, ha már volt lehetőség rá az akadálymentesített
mellékhelyiségben.
Áttörés is volt a héten a gyereknevelésben. Viru kedvenc zenekara
éppen az utca végén lépett föl, így szülőségünk kezdte óta először mentünk
valahova ketten, gyerek nélkül. A kis feleségem úgy izgult a koncert előtt,
mint egy kamasz, akit először engednek el bulizni a pajtásaival. Meg is értem,
nagy dolog kiszabadulni picit a hónapok óta tartó relatív bezártságból. Amíg mi
a kultúrban buliztunk, Viru anyukája vigyázott az unokájára. Nem lenne igaz, ha
azt mondanám, hogy nem aggódtunk, hiszen ilyen még nem volt, de persze
fölöslegesen tettük. Mire hazaértünk, Mimó békésen szuszmákolt az ágyunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése