A szoponcsó című gyurmafilm #papinapló 14.

Amióta először írtam a szoponcsóról, meglepően sokan érdeklődtek, mi is ez. Egy végtelenül egyszerű eszköz, de ha sokakat érdekel, legyen róla egy külön bejegyzés, mert megérdemli.

A szoponcsó, vagy bonyolultabban a szoptató poncsó nem új keletű találmány, elvileg régóta van ilyen. A lényege, hogy az anyuka úgy tudja etetni az anyatejre éhező/szomjazó gyermekét bárhol, hogy nem kell magát kellemetlenül éreznie a bámészkodók előtt.

Ehhez hasonló etető leplet lehet is kapni itt-ott, főleg az interneten. De úgy aránytalanul drága. Ezért Virág és az anyukája csináltak egyet, nagyjából 570 forintból. Ennyibe kerülhetett volna az anyag, ha nem lett volna otthon. Meg egy kis cérna, és némi ügyesség sem árt hozzá, de ezek nem létszükségletek. Egy sima strandkendő is könnyedén átalakítható.

Igazából egy kényelmesen nagy lepel az egész, a közepén egy nagy lyukkal, ami az anya kebleit és az azon csüngő gyermeket eltakarja. A lényeg, hogy nem szoros, hanem gond nélkül le lehet alatta vetkőzni. Ennyi. A haladó változatba kis zsebet is érdemes belevarrni a zsebkendőknek és a tejfelfogó melltartóbetétnek, hogy kéznél legyenek.

A nagy előnye, hogy szinte mindenhol elő lehet kapni a babatáskából. Virággal teszteljük is folyamatosan, ha nem is tudatosan, hanem igény szerint. Először vendégségben próbálta, de voltunk már vele a Margitszigeten, miközben sok-sok ember épp világrekordot döntve virágot ültetett. Akkor például Süsü észre sem vette, hogy nem egy, hanem egyből két emberrel fotózkodik. De használta már Virág gyerekekkel teli játszótéren, meg hagyományos és gyorsétteremben is. Eddig kifogyhatatlannak tűnik a lehetséges helyszínek kincses dobozkája.

Buborék, buborék, Mimóból jött ki az elébb #papinapló 13.

A héten sziporkázott a kisfiam. Három különböző témakörben is lenyűgözött minket.

Az első visszanyúlik az előző hétre, amikor a nagymamája az ágyunkba fektetve altatta el. Mint kezdő szülők, joggal hihettük, hogy egyszeri sikeres alkalom volt. Hát nem. Azóta Virág minden nap a csodatürcsin szenderegteti Mimót, és volt olyan, is, hogy mantrával szédítettem álomba. Kisebb-nagyobb mocorgások és gyönge sipákolások után gyorsan be is alszik. Tudjuk, igen, persze, megvan a veszélye, hogy odaszokik. De eddig mindig sikerült áttenni a saját ágyába mukkanás nélkül. Szóval, ha így jó neki, és ezen múlik a családi nyugalom, hát legyen. És egyszerűen annyira cuki, hogy az sem zavarna, ha emiatt néha a pamlagon kellene aludnom.

A másik nagy újdonság, hogy nem csak akkor mosolyog Poronty úr, ha véletlenül úgy marad, hanem akkor is, ha rámosolygunk. Viru vette észre, hogy ha az arcát simogatja, akkor mosolyra nyílik Mimó szája. Azóta már a simi sem kell feltétlenül, elég, ha ránevetünk, ő pedig tele szájjal örül ennek. És nem csak egyszer, hanem majdnem mindig, amikor megismételjük. Mi ott még nem tartunk, de nagyon várom már, hogy elszavalhassam kiváló barátom versikéjét, amit a lánya kacagó korszakában költött: „minden reggel nevet, egész évben Sziget”. Ebben minden benne van. Aki érti, az megérti, aki nem, az szerintem sejti.

A harmadik, és egyben legviccesebb új szokása Mimónak inkább kicsit gusztustalan, de minket ez nem zavar. Az elején nyilván véletlenül, de most már szinte biztos, hogy szándékosan nyálbuborékok fújásával szórakoztatja magát. Szerintem, ha rágózni kezd majd, akkor nem lesz nehéz megtalálni, mert hangosan durrogtatni fogja a bubikat mindenfelé. Emiatt viszont feltétlenül meg kell neki tanítom Papa intelmét, miszerint nem szabad lenyelni a rágót, mert akkor lufikat fog pukizni. Igaz, hogy hiába mondta, nálam sem jött be ez a figyelmezetés, mert azóta sem sikerült a mutatvány. Na, majd a fiamnak összejön.

Az elmúlt hetekben puffogtam azon, hogy nem lehet tudni a MÁV-START menetrendjéből, hogy alacsony- vagy magaspadlós vonat jön-e. Kiderült, hogy van megoldás, csak kicsit bonyesz, mint minden. Szóval, ha az ember a vasúttársaság Vonatinfó nevű appjában nézi a menetrendet, és rákattint a kívánt járatra, azon belül pedig az információ gombra, majd a vonat számára, és a technikai információk fülre lapozgat, akkor megtudhatja, hogy akadálymentes lesz-e a vonat. De csakis akkor, ha az már elindult. Jó, hát nem egyszerű, viszont legalább működik.

Védőoltás? Naná! #papinapló 12.

Amikor Mimó megszületett, nem csak a védőnéni látogatott meg minket, de a doktornéni is eljött hozzánk egy nagyon hosszú listával a kamaszkorig beadandó kötelező és választható védőoltásokról. Az elsőkkel nincs is nagyon dolog, de a többinél a szülőknek kell döntenie, hogy akarják-e. Nyilván, ezek nincsenek ingyen, viszont fontosak.

Viruval számunkra természetes, hogy mindegyiket szeretnénk, ha Mimó megkapná. Sokaknak viszont ez egyáltalán nem ennyire egyértelmű döntés, sőt, kifejezetten ellene vannak az ilyesféle védelemnek. Valamilyen furcsa összeesküvést sejtve a háttérben. Nem hisznek benne, mondják. Ennek köszönhetően a tengeren innen és túl, sőt, pár éve Magyarországon is olyan betegségek okoztak ismét kisebb-nagyobb járványt, amik már évtizedekkel ezelőtt eltűntek. Például a szamárköhögés. Döbbenet.

Mimó most megkapta a DiPerTe és a rotavírus elleni oltást. Nagyon paráztunk, hogy belázasodik, vagy rosszul lesz, mert ez velejárója az ilyesminek. Végül semmi komoly baja nem lett, csak estére kicsit nyüglődött, és enyhe hőemelkedése is volt. Ezt onnan tudjuk, hogy felavattuk éles helyzetben a külön neki vett rugalmas szárú hőmérőt. Nagyon ügyesen tűrte a mérést, sőt, élete első félkúpjával sem volt gondja. Büszkék is vagyunk rá.

A héten ünnepeltük az első házassági évfordulónkat egy remek ebéddel a kedvenc éttermünkben. Majdnem sikerült megúszni, hogy Mimó fölébredjen, de a végére csak megéhezett. Szerencsére Virunál volt a szoponcsója, így a tömött teraszon senki nem vette észre, hogy eggyel többen esznek, mint amennyi teríték van az asztalokon. Másnap egy gyorsétteremben is ugyanígy tettünk, sőt, egy pelenkázást is beiktattunk, ha már volt lehetőség rá az akadálymentesített mellékhelyiségben.

Áttörés is volt a héten a gyereknevelésben. Viru kedvenc zenekara éppen az utca végén lépett föl, így szülőségünk kezdte óta először mentünk valahova ketten, gyerek nélkül. A kis feleségem úgy izgult a koncert előtt, mint egy kamasz, akit először engednek el bulizni a pajtásaival. Meg is értem, nagy dolog kiszabadulni picit a hónapok óta tartó relatív bezártságból. Amíg mi a kultúrban buliztunk, Viru anyukája vigyázott az unokájára. Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem aggódtunk, hiszen ilyen még nem volt, de persze fölöslegesen tettük. Mire hazaértünk, Mimó békésen szuszmákolt az ágyunkban.

Az első anyák napja #papinapló 11.

Korábban sokat izgultunk a babahordó kendő miatt, de Viru mostanra úgy kiművelte magát, hogy már bátran megy vele bárhova.

Voltunk babakocsi nélkül szokásos heti nagybevásárolni is, de az egyik nap például leutazott meglátogatni a kollégáit Pestre. Utána elmentünk olyan anyukadolgokat beszerezni, amiket nálunk nem lehet kapni, viszont egyedül nem tudom őket megvenni. Most már biztos az is, hogy Karma úr tréfálkozik velünk, mert egy héttel korábban babakocsival utaztunk, és csak magaspadlós vonatokat sikerült kifogni, míg most, hogy sokkal könnyebb volt a mozgás a kendővel, richtig alacsonypadlósok jöttek. Persze, ezt a menetrendből lehetetlen volt kikövetkeztetni. Na, mindegy. Több internetes fórumon is szót emeltem a vasútállomásunk (Dunakeszi-Gyártelep) akadálymentesítéséért, de a számtalan helyeslő bíztatás ellenérre meglepődnék, ha kapnánk egy rámpát. Pedig a környéken sétálva látjuk, hogy nagyon sok babakocsis család lakik errefelé, akik hozzánk hasonlóan nem feltétlenül autóval közlekednek, és több óvoda is van a közelben. Például egy vasutas is a Járműjavító mellett.

A hosszú hétvégén majálisozni is voltunk. Úgy volt, hogy vihetem kendőben Baba urat, de eléggé fújt a szél, akkora pulcsim pedig nincs, amibe ketten is beleférünk.  Virágnak ez azért megy jól, mert az én pulcsijaimat veszi föl ilyenkor, amikben akár anya-fiai sátrazni is tudnának. A majálison fellépett a helyi fúvószenekar, amiben korábban Virág fuvolázott. Mimó minden ellenkezés nélkül végigaludta a csinnadrattát. Nem csak a koncertet, de a tumultust is, pont úgy, mint egy héttel korábban a margitszigeti virágültető rekorddöntést. Ez nagyon jó, én is ilyen vagyok. Papa mindig azon kacagott, hogy bármilyen hangazavarban békésen alszom. Ez később nagyon jól jött, amikor belenőttem a fesztiválokba, mert a Nagyszínpad mellett is teljes nyugalomban tudok pihenni. Reméljük, Mimó is ilyen lesz később is, és soha nem kell majd használni az ipari fülvédőmet, amit szükség esetén neki szánok.

Amióta Mimó két hónappal ezelőtt megszületett, nem tudtunk étterembe menni, csak egyszer megálltunk egy gyorsétterem ablakánál, egyszer meg egy török étterem teraszán Virág gyorsan belapátolt fél adag kebabot. Most merészebbek voltunk, és a majális után bementünk a kedvenc kis pizzériánkba, és ha nem is a legkényelmesebben, de megebédeltünk. Először Mimó lakott jól Viru szoponcsója alatt, aztán, amíg a mamája evett, én vigyáztam rá. Csodálatos ötlet volt Virutól ez a lepel, tényleg a leghülyébb helyeken is lehet vele gyereket etetni úgy, hogy nem kell kényszervillantania az anyukának.

Megünnepeltük az első anyák napját Elmo vendégszereplésével. Viru már hetek óta mondogatta, hogy szeretne egy kis piros szörnyit, így szereztem egyet. Persze kiderült, hogy nem magának, hanem Mimónak szánta, aki ennek láthatóan nagyon örült. Még pár év, és énekelni és táncolni is fogunk a mamácskának. Vagy legalábbis Mimó.